NOVELLA
Ingyenesen letölthetők a Google Play áruházban.
Az élet nem olyan igazságtalan, mint amilyennek gondolod. Csupán a megfelelő oldalról kell szemlélni. - C. S.
VÁMPÍRHISTÓRIA
Mit tennél, ha kiderülne rólad: Te egy vámpír vagy, csak eddig nem tudtál róla? Ha hirtelen megváltozna körülötted minden, még a saját lényed is, mellyel folyton küzdened kellene azért, hogy ne ölj meg mindenkit, aki az utadba kerül?
Lorának rengeteg problémával kell szembenéznie, amíg végre képes lesz belenyugodni a saját sorsába, és olyan titkokkal kell szembesülnie, amelyekről normális emberi lényként talán nem is akarna tudni.
A legfájóbb persze az ő számára is az, ha el kell veszítenie, akit a világon a legjobban szeret...
VÁMPÍRHISTÓRIA 2.
"- Megjöttek a többiek - suttogta William. - Balra, aztán jobbra pillantottam. Huszonketten voltunk.
- Itt van a tíz? - kérdeztem. William bólintott. - És Jézus?
- Balra a hatodik - felelte. - De ne nézd túl feltűnően - tette még hozzá, mintha a szándékaimban olvasna. - Nem szereti, ha bámulják. - Lopva odapillantottam. Fiatal volt, mint mi vámpírok mindannyian, ő is a harmincas éveiben járt. Hosszú, fényes barna haja lófarokban volt összefogva, és a háta közepéig lelógott. Egyszerű pólót és nadrágot viselt. A szakálla... nos, tipikus. És női szemmel nézve, még egész jóképű is. Elmosolyodtam az orrom alatt, aztán visszanéztem magam elé.
- Hol volt eddig? - kérdeztem. William halkan felkuncogott.
- Mindenhol. - Visszanéztem az űrhajóra. Mozdulatlanul, és hangtalanul lebegett az előttünk lévő ember alkotta lánc felett. Megszorítottam William kezét. - Ne félj - suttogta. - Bízz magadban, és a többiekben.
"Oké"- gondoltam, de most képtelen voltam a beszédre. Mintha az ég is háborúra készülne, viharfelhők kezdtek el gyülekezni felettünk. Csak percek múlva szólaltam meg ismét. A hátunk mögött már egy egész tömeg állt.
- Leonard már nem fog jönni, ugye? - William szomorúan rám pillantott, de nem felelt. Valószínűleg már lemondott róla. Ahogy Magdalénáról is. - Mi mennyien leszünk? - kérdeztem, miután újabbak csatlakoztak hozzánk.
- Amennyi az elpecsételtek száma.
- Száznegyvennégy ezer? - kérdeztem bizonytalanul. William bólintott. Még jó, hogy a nagyanyám folyton azzal nyaggatott, hogy olvassam el a Bibliát. Most azt hiszem, áldottam érte, még, ha nem is minden szó igaz belőle."